Zoé születése után mind a ketten pihentünk. De ez nem jelentette azt, hogy a gyermekágyas időszak csak fekvéssel, és számomra túléléssel telt volna.
A kisasszonynak már a pocakban meséltem klasszikus mesekönyvekből, és énekeltem gyerekdalokat, ez a születése után sem változott. Pár hetes korától minden nap előkerülnek könyvek, az idő múlásával egyre több, és többféle. Reggel, még az ágy melegében, kettecskén bújunk össze, olvasunk, közben énekelünk. Nap közben ezt Zoéra hagyom, mikor van kedve hozzá választ, és hozza. Este azonban apa is velünk van, így már hárman bekuckózva az ágyba olvassuk a gyerkőc által választott mesét, meséket. 
Apa máshogy olvas, mint én. Ő megfontoltabb, nyugodtabb, ugyanakkor lazább is, mert olykor átkölti a sorokat. Én vehemensebb vagyok, jóval nagyobb beleéléssel mesélek. Röviden, amilyen a személyiségünk, olyan az olvasásunk is. Mit gondolsz, Zoét ez zavarja? Egyáltalán nem! Mindig más a kiszemelt kedvenc. Van, hogy tombol nála a szeparációs szorongás, akkor anya csinál mindent, így az esti mese is az enyém. De apa is kedvenc, nagyon is sokszor, így ő is mesélő szerepében tündököl rendszeresen. Nem az számít, hogyan olvasunk, hanem az, hogy mind a hárman ott vagyunk. Ha éppen úgy alakul, hogy egyikünk még tesz-vesz, a kislányunk már szól is, hívja is, hogy "deje,deje!". :)

A címben szereplő kérdést tehát roppant egyszerű megválaszolni. Hogyan? Rendszeresen, összebújva, örömmel, szeretettel. Hogyan ne? Fáradtan, elgyötörten, stresszesen, ingerülten, mert bizony a gyerekek ezt megérzik. Nyugtalanná válhatnak, a közös időtöltés élményét pedig elrontja. Egész egyszerűen nem érjük el a kívánt hatást. Pedig mennyi, de mennyi van, amivel ez az együtt töltött idő bír! Mindig leírom. Lehet ezt elégszer? A szülő-gyermek kapcsolatot erősíti, ahogy a gyermek problémamegoldó-, stressztűrő képességét is. Gyarapítja a szókincsét, fantáziáját, amelyek mind, mind a jövő kihívásaival szemben készítik fel őt, és segítik majd.
A gyerkőc nem nézi, hogy tökéletesen olvasol vagy hangsúlyozol. Neki TE magad vagy a lényeg, a biztonság, a szeretet, amit adsz neki.
Már csak egy kérdés maradt hátra: mit olvasol neki ma?