Anyaként biztos vagyok abban, hogy aggódsz gyermeked jövője miatt, és azért, hogyan neveld őt is aszerint a szemlélet szerint.
Persze, ráér akkor, amikor érti, mondjuk iskolás korában az alap fogalmakat, vagy amikor ő kérdez, a legtöbben biztosan így gondolják. Mielőtt szülő lettem, én is ezt hittem. Ám mikre nem képes egy új élet, aki fenekestől felforgatja az ember életét a legjobb értelemben!

A természet, az élővilág szeretete nálunk alapvető kapocs. A kezdetektől tudtuk, hogy ezt szeretnénk a kislányunknak is tovább adni, de a hogyan kérdésre a válaszunk a "majd hozza az élet" volt. Végülis, így lett.
Ösztönösen kezdtük el Zoét bevezetni ebbe a világba a korához mérten. Hiszem, vallom, hogy hagyni kell kielégülni a kicsik kíváncsiságát, amennyire csak lehet, hiszen így tudnak tanulni, fejlődni, saját ütemükben. Igaz ez a természettel való kapcsolatra. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerkőcnek természetessé váljon a tudatos életmód, a bolygó iránti tisztelet, a kezdetektől magába kell szívnia az effajta tudást.

Könnyen beszélek erről, nekem nem jelent gondot a kicsik szintjére lemenni. Ugyanakkor tudom, sokan vannak, akik más személyiségjeggyel rendelkezvén képtelenek erre, vagy komoly harc árán, ügyetlenkedve teszik, aminek valljuk be, ritkán "hepiend" a vége. Egy szó mint száz, itt vagyok, segítek!

Mikor kezdheted?

Azonnal! Nem viccelek, tényleg! Amikor kellően magabiztosak voltunk az újdonsült szülői szerepben, és végre az időnk is engedte egyre messzebb merészkedtünk a kisasszonnyal. Beszereztünk egy csatos hordozót (Isten áldja a hordozási tanácsadókat, komolyan, óriási találmány ez a dolog!), amivel szinte gyerekjáték a kirándulás. A baba szuperül érzi ott magát, nem árt a kötődés kialakulásának, a testi-lelki fejlődésének, és amint megvan a számunkra ideális hordozó eszköz kinyílik a világ egy másik szeglete, de tényleg!

Szóval egy csatos hordozóval indultunk neki az erdőjárásnak, visszakacsintva régi életünk felé. A gyerkőc pár hónapos volt. Az erdőben egy kis földes út mellett szoptattam, és nekem, aki óckodik a nyilvános szoptatástól óriási élmény volt. Zozus nagyot aludt a friss levegőn, a hurciban, számunkra pedig - talán felesleges is ecsetelnem - igazán lelket simogató, közös túra volt.

Ha felcsapod az internetet ilyen sztorik után, biztos vagyok abban, hogy töménytelen mennyiségben fogsz hasonló sikereket olvasni, és olyan blog bejegyzéseket, ahol áldják a hordozók megjelenését. Nehéz leküzdeni a félelmet, ha van ezzel kapcsolatban, de hidd el, megéri nekifutni. Ha nem szimpatikus a hurci-dolog, akkor keress olyan terepet, ahol babakocsival is simán sétálhatsz egy jót a természet lágy ölén. Kattints ide a Femina cikkéért, a babakocsis túraútvonalakról, de a legkirályabb oldal erre szerintem a Kirándul a baba.

Ha már nagyobb a gyerek, ne aggódj, bármikor csatlakozhatsz a környezettudatosan nevelő szülők lelkes táborához, nem maradsz le semmiről. Az a jó a gyereknevelésben, hogy nem kell visszamenned a pálya elejére, ha elrontasz vagy kifelejtesz valamit. Nyomhatod, durr bele, a közepébe is, legalábbis a zöld nevelést biztosan! :)

Hogyan indulj neki?

Korához mérten persze, de a legegyszerűbb felfogás ezzel kapcsolatban, amit fentebb is írtam: elégítsd ki a kíváncsiságát.
Én Zoénak mindig engedek mindent megfogni. A gyerekek nem csak a fülükkel, és a szemükkel tanulnak, ha belegondolunk még mi, felnőttek sem. Szükség van minden érzékszervre, így a buliból nem hagyható ki a tapintás sem. Ez egy elég nehéz rész lehet neked, de hidd el, megéri!
A kicsiknek minden új, a föld, a homok, minden kavics, fának a kérge, de még a döglött bogár is! Ismerős a szitu, amikor a játszótéren megtalál minden számomra undorító dolgot, és bevallom brutális nehéz nem sikítva tiltakoznom, amikor bogár fogdosásra vagyok invitálva. ÉLŐ BOGÁRÉRA!!! Csak a békát, és a molylepkét ne kelljen, minden mással megbirkózom...

Lényeg, a lényeg, mi már nagyok vagyunk. Képesek vagyunk kontrollálni az érzéseinket, tapasztaltunk eleget (jobb esetben) ahhoz, hogy most hagyjuk a gyerekeinknek ugyanezt. Hidd el, könnyebben veszi a tiltást, ha előtte engedted a világot felfedezni!
Minél nagyobbak, annál könnyebben értik meg, ha te nem akarsz bevonódni, de fontos, hogy a saját frusztrációdat ne vetítsd ki rá. Így kevesebb eséllyel tanulja majd el tőled.

Akármikor kezdd tehát el a hangsúly azon van, hogy engedd tapasztalni. Pacsálni, sárban dagonyázni, bogarakat, fákat tapizni, ami nem veszélyes rá nézve. Ehhez ne a nagyvárosban keress alkalmat, hiszen szennyezettek a parkok az autóktól is. Keress a közelben egy erdőt, tisztást, ahol a levegő is tisztább. Minél több ilyen programot szervezel, annál gyakorlottabbá, edzettebbé válsz. Erősíti a köteléket köztetek, jótékonyan hat testre, lélekre egyaránt.

Első lépésként nem hiszem, hogy többre szükség lenne. Apró, ám annál biztosabb lépésekkel nagyobb végeredmény érhető el. Szerintem. Kipróbálod?