Ha elindultál a környezettudatos úton, próbálsz odafigyelni, biztosan szeretnéd, ha ezt az életmódot gyermeked is elsajátítaná minél hamarabb, és aszerint élne. Minél később kerül sor a bevonására, annál nehezebb lesz, hiszen egy megszokott rendszeren kell változtatni úgy, hogy nem érti a kicsi az okokat. Miért van az, hogy egyik nap még lehetett azt, amit már anya nem enged? Eddig lehetett, most akkor miért nem?

Ha a gyerek már óvodás, már - már iskolás, a pálya nehezített. Megszokta, hogy például nézheti a kedvenc műsorát a tévében, játszhat a számítógépen különféle játékokkal, és ha nincs kedve, nem kell a levegőn időznie. Mi történt a kedvenc nassolnivalókkal? Miért ez a változás és ebben neki miért kell részt vennie? Érthető, ha dühös, ha ugyanazt szeretné, és várja el, mint eddig. Ráadásul ekkor már nem anya, apa a mérvadó, nem őket szeretné utánozni, hanem megjelenik a társakhoz való alkalmazkodás, beilleszkedés igénye. A többi gyereket utánozza, és ők nem környezettudatos szemlélet alapján nevelkednek.

Mit tehetsz? Hogyan vond be?

Kezdjük az elején. Mielőtt szülőként megteszed, elindulsz, az elhatározást követően már nyugodtan vond be a gyerkőcöt is, korához mérten! Induljatok el együtt! Minél hamarabb elkezded, annál biztosabb lesz az alap, amit építesz!
Félelmetes az ismeretlenbe csak úgy belecsöppenni! Könnyebb alkalmazkodni - olykor nekünk felnőtteknek is -, ha fokozatosan, lépésről lépésre haladtok. Nem egyszerre zúdul rá minden, van ideje felfogni, megérteni, tanulni, elfogadni. 

Ha már akkora, természetesen ennek a módja a kommunikáció. Ülj le, és mondd el, mi fog történni. Ne csak közöld, magyarázd el az okokat, és fogadd el, ha gyermeked elutasítja, nem akarja. Nincs szükség arra, hogy a világ, a bolygó problémáját értse, nem várható el, hogy tegyen akarata ellenére érte. Persze, nem választhat, hogy újrahasznosított WC papír lesz e a mosdóban, lesz-e papírtörlő helyett más a konyhában vagy mivel mosod a ruhákat. Ha nem akar róla beszélni, érdektelen, hagyd rá. Ennyi az egész. Eljön az ideje majd annak, amikor kíváncsi lesz, és ő maga fog megkeresni téged kérdéseivel.  Ha erőlteted, azzal csak az ellenkezőjét éred el. Megutálhatja, és talán dacból ignorálhatja a környezettudatosságot, egészen felnőtt koráig.

Amíg kisebbek ebből a szempontból egyszerű dolgod van. Ám mégis azt tanácsolom, ugyanúgy kommunikálj! Nem a használt szókincsek száma határozza meg, mit ért meg abból, amit mondasz neki!

Próbálkozz!

Ha a gyerek imád játszani a konzolokon, vagy telefonon, kipróbálhattok akár együtt is különféle játékokat a környezetvédelem jegyében. Érdemes utánanézni, hiszen többféle játék elérhető már ingyenesen a témában. Erről bővebben egy következő cikkben fogok írni.

A rajzolni szerető kicsinek érdemes ajánlani, beszerezni a témában foglalkoztató füzeteket, könyveket, vagy akár egy applikációt letölteni. Kereshetünk pályázatokat is, vagy annak híján "kiírhatunk otthonra" mi magunk is egy sajátot. Használhatjuk az erdő terméseit, játékosan foglalkozva ezáltal a természettel.

Ma már rengeteg olyan játék vásárolható, amely környezettudatos és/vagy a környezettudatosság fontosságát hirdeti, arra neveli a gyermeket. Érdemes tényleg mint mindig, ezúttal is az interneten kutatni.

Rendszer

A rendszeresség mindig fontos, és segítség is lehet az élet minden területén. Tűzz ki egy napot! Ez lehet heti rendszerességű, de akár havi is. Jelöld be együtt a gyerkőccel, ha már akkora, vagy ha kisebb, akkor is magadnak jelezd. Így tudtok készülni, tervezni, és nem halogatjátok. Beszéljétek meg, hogy mit fogtok csinálni, ha nincs kedve, kössetek kompromisszumot! 

Minden ilyen napra találj ki olyan foglalkozást, kirándulást, amely a környezetvédelemmel összeköthető. A lényeg itt is a fokozatosság. Első alkalommal lehet fél óra, egy óra, következő pár alkalommal kettő, és így tovább. Ne ess kétségbe akkor, ha nem lesz azonnali sikere a dolognak, vagy ha visszaesést tapasztalsz! Ne add fel! 

A következő cikkben konkrét példákat hozok. Bemutatok olyan filmeket, játékokat, program ötleteket, amelyeket kipróbálhatsz az érdektelen gyerekkel.

A blog ezen formáját azért indítottam, hogy segítsek azoknak, akik nyitottak, de nem tudják, merre induljanak, és hová tartsanak.

Rengeteg hasznos információval látnak el az interneten a hozzáértők, és pontosan a sok információ miatt olykor elveszhet a lényeg. Túltelítődhetsz, és a vége az, hogy feladnád azelőtt, hogy elkezdted. Felnőttként lavírozni a környezettudatos úton nehéz lehet, nem mindenki születik ide. Van, akinek ugyanaz nagyobb erőfeszítést igényel, mint másnak. Ez van. Nehezítő körülmény, ha a gyereket is úgy szeretnéd nevelni, hogy magába szívja az egész életformát, és az maradandó legyen, tovább is vigye. Nem utolsó sorban egyáltalán megértse, miről is van szó.

Az előző cikkben bevezettelek a kezdetekhez. Megmutattam, mennyire egyszerű elindulni, nincs szükség másra, csak elhatározásra. Hajlamos az ember túlgondolni néha, ha nagy célt tűz ki maga elé. Ebben azonban az a szép, hogy minden apró mozzanat számít, és nem is olyan eget rengető tettekre van szükség az induláshoz (sem).

Ha a siker még várat

Ha még nem volt erre alkalom, vagy kudarcba fulladt, maradjon szerintem a célkitűzés, pihenj rá, és próbáld máshogy megközelíteni a siker érdekében. Erről is írok majd a későbbiekben, addig is a lényeg, hogy ne add fel! Próbálkozz, de csak akkor, ha neked is van hozzá kedved. Az csak hátráltat, és elveszi mindenki kedvét, ha erőltetettek, idegesen telnek ezek a programok.

Kezdetek: pipa!

Ha sikerült rávenni magatokat arra, hogy barangoljatok a természet lágy ölén, netalántán többször is, ráadásul jól sült el az összes ilyen program, akkor biztosan készen állsz a következő lépés megtételére.

Ha a kicsinek tetszett a szabadban lófrálás, merted engedni, hogy kielégüljön a kíváncsisága, tanuljon minden érzékszervével, akkor biztos vagyok abban, hogy ez a sikerélmény segít majd, és lendületet ad! (Ha valami hiányzik, kimaradt, érdemes pótolni a továbblépés előtt)

A legközelebbi kirándulás alkalmával gyűjtsetek különféle színű, mintájú leveleket, terméseket, kavicsokat, faágakat, stb. A gyerkőccel korához mérten ezekkel tudsz majd foglalkozni otthon. Színeket, formákat tanulhattok, bővítheted szókincsét a segítségükkel, de akár a számolást is gyakorolhatjátok. A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen szerintem, hab a tortán pedig az, hogy minden ilyen alkalom erősíti a köteléket köztetek.

Ha meguntátok, kreatív foglalkozás keretében alkothattok az évszakhoz passzoló dekorációt otthonra. A faleveleket fessétek le, majd nyomdaként használva készítsetek szebbnél szebb képeket. A nagyszülőknek például ezek biztos vagyok abban, hogy tökéletes ajándék lehet karácsonyra. A faágakat tedd egy vázába. (Pinterest inspiráció) Ha maradt falevél, köss rá cérnát, akaszd rá, vagy csak ragaszd fel, és kész is az őszi asztaldísz! Ha beköszönt a tél, jön a Mikulás, vagy a Karácsony, csak cseréld le a leveleket másra, vagy hagyd csupaszon! Hidd el úgy is rendkívül dekoratív eleme lehet a lakásnak az, amit együtt gyűjtöttetek. Ha szedtetek kavicsokat, nagyot, kicsit, lefesthetitek a színeket gyakorolva vagy így varázsolhattok belőlük bármit! Katicát, autót, vagy akár Minyonokat is! :) (Pinterest inspiráció)

Ha már akkora a poronty, akár a gyűjtögetés, akár az alkotás közben beszélgethettek is az évszakokról, az időjárás változásáról, hogy mi történik ősszel a levelekkel, és (a nagy könyv szerint) télen miből lesz a hóember. (Itt még felesleges belemenni a globális felmelegedés kérdésébe!)

A közös élmény, tanulás egy biztos alapot képez majd a továbbiakban! Fontos, hogy ne aggódj azon, hogy rendelkezel-e kreatív attitűddel, vagy sem! A gyermekednek nem tűnik fel, hogy nem vagy egy Picasso, ő nem azt nézi majd, hogy tökéletes-e az ecset kezelésed, vagy kellően gazdag-e a szókincsed!

Mit ne tegyél?

Én személy szerint szeretek apránként haladni, így alaposabb, biztosabb a megtett lépés. Nem tartom helyesnek azt sem, ha a gyerekektől irracionálisan sokat várunk el, így neked is azt tanácsolom, ne légy telhetetlen! Haladjatok lassan, de biztosan, és persze ne feledd el a dicséretet, a sok-sok nevetést, szórakozást. Nem tűnhet úgy, de ő a játék közben, a játékkal is tanul! Ne aggódj a kosz miatt! Azt letörlöd, kimosod, stb. Ha zavaró is, hidd el, megéri minden erőfeszítés, mert megalapozod nem csak a bizalmat, a kapocsot közöttetek, hanem hozzájárulsz a gyermeked egészséges fejlődéséhez, biztos jövőjéhez. Valahogy úgy, mintha szupererőt adnál. Végső soron az is.

Anyaként biztos vagyok abban, hogy aggódsz gyermeked jövője miatt, és azért, hogyan neveld őt is aszerint a szemlélet szerint.
Persze, ráér akkor, amikor érti, mondjuk iskolás korában az alap fogalmakat, vagy amikor ő kérdez, a legtöbben biztosan így gondolják. Mielőtt szülő lettem, én is ezt hittem. Ám mikre nem képes egy új élet, aki fenekestől felforgatja az ember életét a legjobb értelemben!

A természet, az élővilág szeretete nálunk alapvető kapocs. A kezdetektől tudtuk, hogy ezt szeretnénk a kislányunknak is tovább adni, de a hogyan kérdésre a válaszunk a "majd hozza az élet" volt. Végülis, így lett.
Ösztönösen kezdtük el Zoét bevezetni ebbe a világba a korához mérten. Hiszem, vallom, hogy hagyni kell kielégülni a kicsik kíváncsiságát, amennyire csak lehet, hiszen így tudnak tanulni, fejlődni, saját ütemükben. Igaz ez a természettel való kapcsolatra. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerkőcnek természetessé váljon a tudatos életmód, a bolygó iránti tisztelet, a kezdetektől magába kell szívnia az effajta tudást.

Könnyen beszélek erről, nekem nem jelent gondot a kicsik szintjére lemenni. Ugyanakkor tudom, sokan vannak, akik más személyiségjeggyel rendelkezvén képtelenek erre, vagy komoly harc árán, ügyetlenkedve teszik, aminek valljuk be, ritkán "hepiend" a vége. Egy szó mint száz, itt vagyok, segítek!

Mikor kezdheted?

Azonnal! Nem viccelek, tényleg! Amikor kellően magabiztosak voltunk az újdonsült szülői szerepben, és végre az időnk is engedte egyre messzebb merészkedtünk a kisasszonnyal. Beszereztünk egy csatos hordozót (Isten áldja a hordozási tanácsadókat, komolyan, óriási találmány ez a dolog!), amivel szinte gyerekjáték a kirándulás. A baba szuperül érzi ott magát, nem árt a kötődés kialakulásának, a testi-lelki fejlődésének, és amint megvan a számunkra ideális hordozó eszköz kinyílik a világ egy másik szeglete, de tényleg!

Szóval egy csatos hordozóval indultunk neki az erdőjárásnak, visszakacsintva régi életünk felé. A gyerkőc pár hónapos volt. Az erdőben egy kis földes út mellett szoptattam, és nekem, aki óckodik a nyilvános szoptatástól óriási élmény volt. Zozus nagyot aludt a friss levegőn, a hurciban, számunkra pedig - talán felesleges is ecsetelnem - igazán lelket simogató, közös túra volt.

Ha felcsapod az internetet ilyen sztorik után, biztos vagyok abban, hogy töménytelen mennyiségben fogsz hasonló sikereket olvasni, és olyan blog bejegyzéseket, ahol áldják a hordozók megjelenését. Nehéz leküzdeni a félelmet, ha van ezzel kapcsolatban, de hidd el, megéri nekifutni. Ha nem szimpatikus a hurci-dolog, akkor keress olyan terepet, ahol babakocsival is simán sétálhatsz egy jót a természet lágy ölén. Kattints ide a Femina cikkéért, a babakocsis túraútvonalakról, de a legkirályabb oldal erre szerintem a Kirándul a baba.

Ha már nagyobb a gyerek, ne aggódj, bármikor csatlakozhatsz a környezettudatosan nevelő szülők lelkes táborához, nem maradsz le semmiről. Az a jó a gyereknevelésben, hogy nem kell visszamenned a pálya elejére, ha elrontasz vagy kifelejtesz valamit. Nyomhatod, durr bele, a közepébe is, legalábbis a zöld nevelést biztosan! :)

Hogyan indulj neki?

Korához mérten persze, de a legegyszerűbb felfogás ezzel kapcsolatban, amit fentebb is írtam: elégítsd ki a kíváncsiságát.
Én Zoénak mindig engedek mindent megfogni. A gyerekek nem csak a fülükkel, és a szemükkel tanulnak, ha belegondolunk még mi, felnőttek sem. Szükség van minden érzékszervre, így a buliból nem hagyható ki a tapintás sem. Ez egy elég nehéz rész lehet neked, de hidd el, megéri!
A kicsiknek minden új, a föld, a homok, minden kavics, fának a kérge, de még a döglött bogár is! Ismerős a szitu, amikor a játszótéren megtalál minden számomra undorító dolgot, és bevallom brutális nehéz nem sikítva tiltakoznom, amikor bogár fogdosásra vagyok invitálva. ÉLŐ BOGÁRÉRA!!! Csak a békát, és a molylepkét ne kelljen, minden mással megbirkózom...

Lényeg, a lényeg, mi már nagyok vagyunk. Képesek vagyunk kontrollálni az érzéseinket, tapasztaltunk eleget (jobb esetben) ahhoz, hogy most hagyjuk a gyerekeinknek ugyanezt. Hidd el, könnyebben veszi a tiltást, ha előtte engedted a világot felfedezni!
Minél nagyobbak, annál könnyebben értik meg, ha te nem akarsz bevonódni, de fontos, hogy a saját frusztrációdat ne vetítsd ki rá. Így kevesebb eséllyel tanulja majd el tőled.

Akármikor kezdd tehát el a hangsúly azon van, hogy engedd tapasztalni. Pacsálni, sárban dagonyázni, bogarakat, fákat tapizni, ami nem veszélyes rá nézve. Ehhez ne a nagyvárosban keress alkalmat, hiszen szennyezettek a parkok az autóktól is. Keress a közelben egy erdőt, tisztást, ahol a levegő is tisztább. Minél több ilyen programot szervezel, annál gyakorlottabbá, edzettebbé válsz. Erősíti a köteléket köztetek, jótékonyan hat testre, lélekre egyaránt.

Első lépésként nem hiszem, hogy többre szükség lenne. Apró, ám annál biztosabb lépésekkel nagyobb végeredmény érhető el. Szerintem. Kipróbálod?